Chapter 4 ~ Can I help you?

*Cara Calder*

Az ajtóban egy elég magas fiú állt és amikor meglátott eléggé meglepődött. Fehér V nyakú pólót, fekete szűk csőfarmert és fehér Converse cipőt viselt. Arcáról le lehetett olvasni, hogy fogalma sem volt, hogy én fogok ajtót nyitni. Másodpercekig csak bámult, ami egy kissé már zavaróvá vállt.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem végül, mert már nem bírtam a szótlanságot. Zavarodottan szemembe nézett, majd megszólalt.

- Louis-t keresem. Itt van már? - tette fel kérdését rekedtes hangon.

- Öm nincs, vagy is én nem rég jöttem haza, de még nem találkoztam vele. - javítottam ki magamat.

- Én egy órája beszéltem vele telefonon és azt mondta jöjjek át ide, mert itt lesz. - sóhajtott és megnézte a telefonját. - Egyébként, Harry Styles vagyok. - villantotta, meg hófehér fogait és kezét felém nyújtotta, amit némi habozás után elfogadtam.

- Cara Calder. Akkor most bejössz és megvárod, vagy mi legyen?

- Ha nem baj, bent megvárom. - nézett rám kérlelve. Elálltam az ajtó elől, hogy beljebb tudjon jönni. Szépen gondosan levette cipőjét, majd szemével felmérte a nappalit. - Fogalmam sem volt, hogy rokona vagy Eleanor-nak. - mondta, miközben leült az étkező asztalhoz.

- Hát, addig jó amíg nem tudod. - nevettem fel kínosan és a konyha pultnak dőltem.

- Louis mondta, hogy nem valami jó a kapcsolatotok, pedig én Eleanor-t egy kedves lánynak ismertem meg. - nézegette ujjait és halkan dobolni kezdett az üveg asztalon.

- Mindenkinek több személyisége van. - vontam meg a vállamat. - Kérsz kévét, vagy esetleg valami mást? - tereltem a témát és elővettem az udvarias énemet.

- Egy kakaót elfogadok. - mondta rezzenéstelen arccal, de nekem akaratom ellenére is kicsúszott a számon egy halk kacaj. - Mit nevetsz? - kérdezte most már ő is nevetve.

- Kakaót? Komolyan? - mosolyogtam.

- Nem szeretem a kávét. - söpört ki arcából egy göndör hajtincset.

- Rendben. - odasétáltam a hűtőhöz, kivettem belőle tejet és tejszínhabot. A szekrényről levettem két bögrét és elkészítettem a kakaót. Tejszínhabbal a tetejére rárajzoltam egy mosolygós smiley-t és Harry elé toltam. Amint meglátta művemet elmosolyodott és megkóstolta.

- Köszönöm, finom. - leültem vele szemben az asztalhoz és én is belekortyoltam a gőzölgő poharamba. Különösen tetszett az íze ízlelő bimbóimnak. Beállt közöttünk a kínos csend, de éreztem magamon Harry pillantásait. Már vártam, hogy megszólaljon, de helyette a kilincs zörrenő hangjára kaptuk fejünket. Kinyílt az ajtó és Eleanor lépett be rajta Louis-val oldalán. El, rám nézett, majd vissza barátjára és Harry felé kezdett rohanni (?).

- Szia Harry! - ölelte meg ami kicsit meglepett. Sőt inkább nyakába ugrott. Tudtam, hogy miattam csinálta ezt.

- Szia. - adott egy-egy puszit arcára. Louis-nak csak intett egyet kezével, amit ő is viszonzott.

-  Jössz? - kérdezte tömören Louis és az ajtó felé biccentett fejével.

- Ja, csak megiszom. - mutatott a kezében lévő pohárra. - Tényleg, nem jöttök velünk? - mosolygott ránk, de úgy láttam inkább tőlem kérdezi. 

- Hova? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt hova mehetnénk ilyenkor.

- Ma lesz egy foci meccsem. Négykor kezdődik, de addig elmennénk hozzánk. - húzta mosolyra a száját Louis.

- Hát igazából...- kezdtem volna bele mondatomba, de Eleanor közbe vágott.

- Sajnos Cara-nak ma lesz egy fotózása, szóval nem tud menni. - nézett rám  egy bájos mosollyal. 

- Igen lesz, de az csak két órás. Simán el tudok menni. - jelentettem ki, mire Eleanor arcszíne a fehér árnyalatot vette át.

- Akkor, majd érted megyünk. - szólt közbe Louis is. - Meg érted is. - vigyorgott Louis barátnőjére,  - Hát, akkor mondjuk olyan három fele oda megyünk érted Cara. - mondta kedvesen.

- Rendben. - mosolyogtam.

- Akkor mi megyünk. - törte meg a csendet Harry felém lépkedve. Először nem értettem mit szeretne, de mi után adott egy puszit arcomra én is viszonoztam gesztusát. Louis-tól is elbúcsúztam, de ő még elég sok időt töltött el Eleanor-nál, pontosabban a szájában. Feszengve Harry-re néztem, aki csak mosolyogva vont vállat.

- Na haver, most már menjünk. - köhintett egyet, mire szétrebbentek. Még egy utolsót integettek és kiléptek London utcáira. 

- Nem jössz el! - mondta indulatos hangnemben Eleanor. Gúnyosan rá néztem és elindultam a lépcső felé.

- Már lebeszéltem velük. Nem tudok semmit tenni. - színleltem szomorúságot és éreztem, hogy elönti egész testét a düh. Lehunyta szemeit és egy mély lélegzet vétel után megszólalt.

- Cara! Oké gyere, de, ha bármelyikükkel jóban leszel komolyan tökre teszlek, mert utoljára mondom ők az én barátaim. - nézett rám fenyegetően.

- Ezt már mondtad. - forgattam meg szemeimet és felszaladtam a lépcsőmön. Előkerestem magamnak valami elfogadható ruhát amiben tudok menni a meccsre és elindultam a stúdióba.