Chapter 1 ~ Job is my life

Szokásomhoz híven 10:00 órakor ébredtem fel. Beléptem a fürdőszobámba és levetettem ruháimat. A forró víz hihetetlenül jól esett bőrömnek. Amikor készen lettem kiválasztottam a mai napra szánt ruhámat és kisminkeltem magam. A sztár világban a smink a legfontosabb kellék. Ha nincs rajtad vagy ha elkenődik már te vagy a fő címlap-sztori egy újságban. Igazából már megszoktam. Lassan lebattyogtam a lépcsőn, ahol anyát találtam a nappaliban. Hiába vagyok már 18 éves egyszerűen anya reggelije nélkül nem tudnék élni. Hála képen csak oda mentem hozzá és megöleltem. 

- Cara el kell utaznom egy hétre. - mondta szomorúan.

- Munka? - kérdeztem, pedig tudtam rá a választ. Ő csak keserűen bólintott egyet majd nagyot sóhajtott.

- Nővéredről tudsz valamit? - kérdezte.

- Nem, nem találkoztam vele. - igazából anya teljesen tisztában van vele, hogy Eleanor utál engem, de mindig látom a szemében a szomorúságot, amikor ordibálunk egymással. Tudom, hogy a lelke mélyén nagyon fáj neki, hogy a mi kapcsolatunk így alakult, de én ebbe már beletörődtem.

- Na nekem indulnom kell! - felvettem a táskámat és egy puszit nyomtam anya arcára. Elég hűvös volt a levegő itt Londonban. Igazából nem is szeretek itt élni. Már elterveztem, hogy veszek egy házat Los Angelesben, de anyát valamiért nem tudom egyedül hagyni. Hiszen nagyon szeretem őt. Már majd nem beértem a fotózás helyszínére, amikor fotósok rohamoztak meg. Hasonló kérdésekkel bombáztak:

" Cara, igaz, hogy jövő héten már nem Londonban fogsz tartózkodni? "

" Cara, mikor várhatóak fejlemények a fotózással kapcsolatban? "

" Cara, igaz, hogy új menedzsered lesz? "

" Cara, még mindig a szingli életedet éled? "

És még sok más hasonló kérdés. Igazából egyikkel sem foglalkoztam, próbáltam áttörni közöttük. Végre elértem az ajtót és beléptem rajta. Ruhámat megigazítottam, mert valamelyik paparazzi neki paszírozott a falnak és így összegyűrődött. Elindultam a hosszú folyóson, mint minden egyes nap. Már innen hallottam Kate, vagy is menedzserem hangját. Ő olyan mint, ha a második anyám lenne, mert mindenben támogat és mindent elintéz nekem. Elértem a termet, ahol lesz a mai fotózás és már a szoba előtt összefutottam Kate-el. 

- Na Cara végre itt vagy! Láttam az ablakból a fotósokat. Most már igazán leállhatnának. Szerintem kéne egy interjút adnod, hogy ne találgassanak többet! - javasolta. Ebben van valami. Akkor tényleg békén hagynának. Egy időre..

- Oké. El tudod mondjuk intézni holnapra vagy még erre a hétre?

- Megpróbálom. De most már menj készülődni, mert mindjárt itt Jack a fotós. - igazította meg rövid barna haját és már magamra is hagyott. Beléptem a smink szobába, ahol számomra egy nagyon idegesítő sminkes várt rám. Mindig mondtam Kate-nak, hogy rúgja ki, de mindig visszakönyörögte magát. Egyszerűen irritál a természete. Még a nevét sem tudom. Szótlanul tűrtem, hogy munkálkodjon velem, aztán végre abba hagyta.

- Most ha megkérhetlek ne kend el! - mondta sajátos stílusában, mire egy erőltetett mosolyt csaltam arcomra. A stylist már egy sokkal aranyosabb és kedves lány. Mindig olyan ruhákba öltöztet amikről tudja, hogy az én ízlésemnek is megfelel. Most is ezt tette.

- Cara megérkezett Jake! - ordított be a szobába Kate. Elfoglaltam a helyemet a vászon előtt és már kaptam is az utasításokat, hogy, hogy álljak. Több mint ezer képet csináltunk és a végén meg is nézhettem őket. Mint számomra kiderült, hogy a képek egy divat magazinnak kellettek, amit persze Kate intézett el.

- Holnapra intéztem el az interjút az jó neked? - kérdezte Kate.

-Persze. - mosolyogtam rá, de láttam az arcán, hogy még szeretne valamit mondani. - Igen? - kérdeztem.

- Igazából nem csak téged hívtak. - mondta zavartam, mire én fura fejjel néztem rá. - A nővérednek is ott kéne lennie. - mondta halkan. Igen ő tudja, hogy utál és ő sem szívleli.

- És nekem kéne megkérnem? 

- Hát, ha neked nem sikerül, majd felhívja a tv műsor.

- Oké. Akkor megpróbálom. Holnap este találkozunk. - mosolyogtam és kiléptem az utcára, ahol szerencsétlenségemre szakadt az eső. Gyorsan fogtam egy taxit amivel haza mentem. Otthon Eleanort találtam, aki éppen valami újságot olvasott. Érkezésemre felkapta a fejét.

- Nem szólnék hozzád, de anya hol van? - kérdezte enyhe érdeklődéssel hangjában. Ki kellett használnom a helyzetet, így zsarolni kezdtem.

- El mondom, ha valamit megteszel nekem.

- Tudod, mit? Majd kiderítem magam. - felelte egyszerűen és már az ajtó kilincsre tette a kezét, de visszarántottam magamhoz.

- Holnap el kell jönnöd egy interjúra!

- Veled?! Tudod mikor. - nézett lesajnálóan rám.

- Eleanor kérlek! Ez most nem rólam szól! Rád ugyan úgy kíváncsiak a rajongóid! Cserébe én is meg teszek neked valamit. - adtam fel.

- Elmegyek, de nem egyedül és még álmodban se hidd, hogy miattad teszem. - épp meg akartam szólalni amikor kilépett az ajtón. Hogy érti, hogy nem egyedül jön? Még is kivel jönne? Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem a mai cikkeket magamról. Tudom, hülye szokásom, de engem érdekel más emberek véleménye rólam.

- Hazugság, hazugság, hazugság. - gondoltam magamban. Csak görgettem lejjebb, amikor megpillantottam egy cikket Eleanor-ról. Már tudtam kivel jön holnap.