Chapter 6 ~ The drug

"Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnálom, hogy most több, mint négy hétig nem volt új rész, de egyszerűen időm és ihletem sem volt. Észre vettem, hogy 18 felíratkozómból (ami miatt nagyon hálás vagyok) már csak 17 van. Tudom, hogy ez az én hibámból adódik, de akkor sem értem, hogy ha már egyszer valamire felíratkozik az ember miért vonja vissza. Remélem ezzel a résszel kárpótolni tudlak titeket. Kellemes olvasást."

BiebsGirl

*Eleanor Calder*

Annyira elegem van már Caraból. Mindig mindenhol ott van és az én barátaimmal barátkozik. Az a baj, hogy annyira legalább hasonlítunk,  hogy nem adjuk fel könnyen a céljainkat és mind ketten makacs személyiségűek vagyunk. Végre kitettük "őfelségét" a kocsiból és fiúk közös házába vettük az irányt.
Épp a kanapén ültem és már csak pár óra volt a buliig, amire meghívták Carát is. Hirtelen támadt egy remek ötletem, már csak meg kell valósítanom.
- Üm, Harry. - szóltam a mellettem lévő fotelben ülő fiúnak.
- Igen? - nézett fel egy pillanatra a telefonjából.
- Gyere egy kicsit! - fogtam meg a kezét és a kerti ajtóig kezdtem húzni. Mind ketten leültünk a hintaágyra és belekezdtem az ötletembe. - Ugye jössz ma a buliba? - kérdeztem eltöprengve.
- Ezt komolyan kérdezted? - nevetett fel - Én találtam ki, hogy menjünk. - nézett rám féloldalas mosolyával, amitől más lányok már olvadoznának.
- Oké, szóval fel kéne szedned Carát. - adtam neki az utasításomat.
- Amúgy is meg lett volna már ma estére. - kacsintott egyet csábos mosolyával. Na igen Harry. Ő tipikus az a fiú, akinek minden lány egy (vagy ha szerencséje van) kettő északára kell, aztán meg mehet a saját útjára. Tökéletes embert találtam erre a tervemre. Elcsábítja Carát, ő bedől neki és már viszi is az ágyába. Ismerem annyira, hogy ő nem olyan lány, hogy lefekszik egy olyan fiúval, akit nem szeret. Harry meg profi abban, hogy elhitesse mindenkivel, hogy ő is szereti viszgyen úgy. - mosolyogtam én is.
- Akkor csak ennyi?
- Aha. - válaszoltam és megöleltem. - Köszönöm.
- Neked mindent. - karolta át a vállamat és hajamba puszilt. Imádom a közelségét és illatát. Ölelkezésünket Louis szakította félbe, aki elég meglepődve nézett ránk. Gyorsan szétreppentünk, mint két kismadár és Louishoz rohantam.
- Megyünk öltözni? - adtam szájára egy puszit és egyből eltűnt arcáról a meglepődöttség.

*Harry Styles*

- Na én léptem. - üvöltöttem még egy utolsót a fiúknak az ajtónk előtt állva. Mivel nem érkezett válasz gondoltam elindulok. Beültem a kocsimba, amit még tavaly vettem, de ez a kedvencem. Pontosan kellett Carahoz érnem, mert tapasztalatból tudom, hogy ezt a lányok szeretik. Leparkoltam a házuk előtt és csöngetni kezdtem. Fél perc múlva már egy bulihoz kiöltözött lány állt előttem. Nem tagadom eléggé megbámultam és ezt ő is észre vette, de nem foglalkozott vele. Nem szégyenlős, ez tettszik.

- Jól nézel ki. - vetettem be féloldalas mosolyomat, de ő csak válaszul rám mosolygott. - Mehetünk?

- Várj egy pillanatot. - visszament a házba, majd két perccel később az (elég rövid) ruhájához illő táskával tért vissza. - Most már mehetünk. - zárta be kulccsal az ajtót. Egymás mellett haladtunk az autóhoz és illedelmesen kinyitottam neki a kocsi ajtaját. Egy ilyen lányért mindent megteszek, hogy az enyém legyen ma estére. Beültem a volán mögé és lábammal rányomtam a gázpedálra.

- Hová is megyünk? - kérdezte a mellettem ülő lány haját birizgálva.

- A Midnight-ba. Jó hely az. - feleltem.

- Tudom. - válaszolt tömören. Gondoltam felgyorsítom az eseményeket, ezért bokólni kezdtem neki.

- Tettszik a ruhád, de jobb lennél nélküle is. - hajoltam közel füléhez és egy nedves puszit adtam arcára.

- Jól van Styles, meglátjuk még mit hoz az este. - kacsintott egy kacér mosoly kiséretében és kiszállt az autóból, mert idő közben megérkezdtünk. Arcomon levakarhatatlan vigyorral nyitottam ki az ajtót és követtem őt a club bejáratáig, ahol a biztonsági őrők utunkat állták. Miután megbizonyosodtak róla, hogy törzsvendég vagyok, elhúzták a kordont és beengedtek minket. Megfogtam Cara kezét és egészen a bár pultig húztam, ahol leültünk egymás melletti két székre. 

- Egy Sex on the beach-et kérek. - mondta Cara magabiztos mosollyal a bár mögött álló fiúnak. 

- Erős kezdés. - bólintottam elismerősen - Én egy vodka narancsot. - szerencsémre, hamar elkészítette a srác, így gyorsan lehúztuk mind ketten az italunkat.  - Gyere táncoljunk! - fontam Cara dereka köre karjaimat és olyan közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam.

- Harry, ahhoz még kell egy pár kör. - súgta bele szenvedélyesen fülembe és már rendelte a következő italát. Tettszett bevállalósága, ezért hagytam, 'had igya le magát és akkor az enyém lehet. 

- Most már mehetünk. - ült bele ölembe és megfogta kezemet. Egyre jobban csak kívántam őt és azon járt az agyom, hogy mit fogok vele csinálni az ágyban. A táncparkettre húzott, ahhol elvegyültünk a tömegben. Éreztem Cara járásán, hogy már eléggé instabil, ami nekem csak kapóra jött. Megfogtam derekát és magam felé fordítottam. Szemei csillogtak, ajkai elválltak egymástól, ami hihetetlenül szexivé tette      őt. Kezemet lejjebb vezettem egészen fenekéig, amibe erőszakosan belemarkoltam. Átnéztem a válla felett és Eleanort pillantottam meg, aki minket nézett. 

- Cica, várj egy percet. - távolodtam el Caratól és puszit nyomtam nyakára. Kikerültem és Eleanorig meg sem álltam.

- Meg lesz. - mosolygotam és átöleltem a vállát. 

- Ha már ennyire benne vagy ebben, az egészbe és biztosra akarsz menni, add ezt be neki. - táskájába nyúlt és kezébe vett egy injekciós tűt, amit kezembe adott. Egy pillanatra meghökköltem, amit El is észre vett. - Ez kiüti pár órára és azt csinálsz vele amit csak akarsz. - búgta bele fülembe, amitől beindult az a bizonyos mocskos fantáziám. 

- Egyszer ezt majd még meghálálom. - adtam egy puszit arcára. Gyorsan visszasiettem Carahoz, aki dölöngéve, de még is szexin táncolt.

- Gyere velem. - bal kezét megragadtam és kivezettem a clubból. 

- Ne már. Én még maradni akarok. - kapta ki kezét az enyémből és visszafele kezdtett futni. Utána rohantam és erősen visszarántottam magamhoz.

- Majd én eldöntöm mit akarsz. - erősem megmarkoltam mind két kezét és a kocsiba zártam őt. Beültem mellé, de ő egyre hangosabban kezdett üvöltözni. Engem ez egy cseppett sem hatott meg, teljes erőmből rányomtam a gázpedálra és haza vezettem. Carat hátamra vettem és úgy vittem be a Londoni külön lakásomba. Egyre jobban csak üvöltött és rúgkapált, ami már kezdett idegesíteni. Egy határozott mozdulattal szoknyája alá nyúltam és fenekére csaptam, amitől elhallgatott. Ledobtam a hálószobámban található ágyamra és szétfeszítettem lábait.

- Na Cica, ha jól viselkedsz nem adom be ezt - vettem kezembe az injekcióst tűt de, ha rosszul, inkább ne tudd meg mi lesz. - Cara arca elturzúlt és bömbőlni kezdett.

- Te engem nem erőszakolhatsz meg! - ordította és jobb kezével egy pofont kevert le nekem.

- Én szóltam. - kezembe vettem a tűt, amitől Cara szemeiben még több könny gyült és karhajlatába szúrtam. Leszorítottam a matracra és megvártam, míg a szer hatni kezdett. Pár perc múlva már Cara elernyedt teste feküdt aladtam. Akkor kezdődjön a játék.

Chapter 5 ~ Football

Bementem a stúdióba, ahol minden úgy ment, mint tegnap. A fotózással végeztünk, de még volt fél órám addig, hogy Louisék értem jöjjenek. Épp Emmával beszélgettem, akivel a legszorosabb kapcsolatomat ápolom a munkámból, amikor valaki kopogott az öltözőnk ajtaján. Em kissé dacosan, de feltápászkodott a kényelmes kanapéról és kinyitotta az ajtót. Csak egy izmos férfi kart véltem felfedezni, mert a teste többi részét barátnőm eltakarta. Illedelmesen köszöntötték egymást, majd mind ketten kiléptek a szobából. Mivel az ajtót becsukták maguk után, nyugodtan öltözhettem át. Előkerestem a táskámból a ruhadarabokat és egyenként aggattam magamra őket. Hajamat csak lazán átfésültem és kiengedve hagytam. Zsebemből elővettem a telefonomat és rájöttem, hogy negyed óra múlva itt lesznek értem. Honnan fogom őket felismerni, ha kocsival jönnek és nem szállnak ki? Remélem, azért valamelyikük elém jön. Gondolat menetemet egy ajtó nyitás szakította meg. Emma szőke lóboncát egyből megismertem, de a mellette álló fiút nem tudtam beazonosítani. Egymás mellett álltak és mind ketten mosolyra húzták szájukat. Ugyan úgy mosolyogtak, ugyan azok a ráncok és arcvonások, szemek. Kísértetiesen hasonlítottak egymásra.

- Cara bemutatom neked az öcsémet, Zacket. - szólalt meg a szőke lány.

- Szia! - köszönt Zack és, ha lehetséges még nagyobb vigyor ült ki az arcára. 

- Örülök, hogy megismertelek. - mosolyodtam el én is. 

- Zack gyakornokként jött ide, mint fényképész. Szóval ne lepődj meg, ha egész nap épületben látod. - nevetett. - Egyébként hova készülsz? Nem úgy volt, hogy kávézni megyünk? - szaladt fel barátnőm szemöldöke. Ó hát tényleg, a kávézás. Teljesen elfelejtettem..
- Jaj Emma, bocsánat nagyon sajnálom, de közbe jött egy programom és ezt nem hagyhatom ki. Holnap bepótoljuk. - mosolyodtam el halványan.
- Rendben, de annyit megteszel, hogy ki kíséred Zacket, mert szerencsétlen 18 éves kora ellenére is rossz a tájékozódási képességel rendelkezik. - Zack egy amolyan "kösz, hogy elmondtad" fejet vágott, majd rám nézett. Testvéri szeretet milyen ismerős..
- Oké, de akkor gyere mert sietek! - egy öleléssel elbúcsúztam Emmától és elindultunk a folyosón. Amikor kiértünk, még nem voltak ott értem, ezért gondoltam elkezdtek vele beszélgetni, mert egyébként megjegyzem eléggé helyes volt. Megkértem, hogy addig maradjon itt, ameddig nem megyek el és itt is maradt.
- És, hogy hogy itt szeretnél gyakornok lenni? - kérdeztem némi habozás után.
- Hát egyrészt mert Emma segített elintézni, hogy itt lehessek, másrészt pedig, úgy hallottam, hogy itt fényképre való modellekkel tudnék együtt dolgozni. - húzta kissé mintha perverz mosolyra a száját, mitől én egy kicsit zavarba estem és inkább magam elé néztem menet közben. - Amúgy most merre fel mész? - kérdezte kissé röhögve.
- A nővéremékkel megyek foci meccsre. - zártam rövidre a válaszomat, amit egy bólintással jelezte, hogy érti. - Mondanám, hogy gyere, de fogalmam sincs kik lesznek ott.
- Nem, amúgy is mennem kell, ha jönnek érted. - nyalta meg a szétnyílt ajkait.
- Ha menned kell nyugodtan menj.
- Nem dehogyis. Maradok. - nevetett fel kedvesen, amitől elmosolyodtam. Épp csak egy pillanatra néztem át az út túl oldalára, amikor egy fekete autó ránk dudált. Először fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, de amikor megláttam Louist hevesen integetni, leesett, hogy értem jöttek.
- Hát úgy látszik, hogy mennem kell - fordultam ismét Zack felé. - És köszi, hogy megvártál.
- Akkor holnap találkozunk! - lépett közelebb hozzám és arcom mind a két felét megpuszilta, majd magához húzott és megölelt. Lehet, hogy ennek furának kellett volna lennie, mivel még csak ma ismertem meg, de nekem nagyon jól esett ez a gesztusa. Még egy utolsót intettem neki és elindultam Louisék kocsija felé, de ő valamit nagyon mutogatott. Beletelt egy-két percembe mire rájöttem, hogy  a mögötte lévő autóra mutat azaz abba, amiben Harry és egy lány ült az első két ülésen. Gyorsan oda szaladtam és kinyitottam a hátsó ajtót, de ott ült még egy szőke fiú, aki, ha jól tudom Niall.
- Na végre, szia Cara! - fordult hátra Harry.
- Bocsi, csak nem tudtam, melyik kocsi.
- Niall Horan. - szólított meg a mellettem lévő fiú. - Sokat hallottam már rólad. - kacsintott.
- Akkor tudod a nevem. - nevettem fel. Harry mellett egy egy sötét hajú lány ült és ő is minket nézett.
- Oh, Abbey Higins. - mosolygott rám kedvesen.
- Cara Calder. - mutatkoztam be én is és Harry elindult az autóval. Út közben csak Niallal beszélgettem, akinek elég barátkozó és vicces a személyisége. Meg tudtam azt is, hogy hol fogunk ülni, kik jöttek velünk és, hogy melyik csapatban lesz Louis. Amikor odaértünk a  összeismerkedtem Zaynnel és Liammal is. Eleanor végig Louison csüngött és egy másodpercre sem nézett rám, nem mint, ha kéne neki. A Louistól megkaptuk a jegyeinket és leültünk a székeinkre. Mivel Eleanor ragaszkodott hozzá, hogy még véletlenül se tudjak senkivel se beszélni, ezért a legszélére ültetett, de szerencsére Niall mellé, akit, ha még egy kicsit is de ismerem őt. Még egy utolsó biztatást mondtam Louisnak és már el is tűnt, gondolom bemelegíteni meg öltözni ment. Sok ember arckifejezésén nevetnem kellet, mert mind csodálkozva néztek minket, hogy itt van ennyi híresség egy foci meccsen
- Öm Niall? - kérdeztem a mellettem ülő fiút.
- Hm?
- Abbey kinek a kije? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt és nem is mondta nekem senki.
- Hát Harry "barátnője". - mutatott két-két ujjával macskakörmöt a levegőbe a barátnő szónál.
- Ezt, hogy érted?
- Mindenki tudja, hogy nem szerelmesek egymásba meg semmi, de még is együtt vannak. Tudod olyan se veled se nélküled. - vázolta fel a tényeket Niall.
- Értem. - bólintottam egy nagyot. Hát akkor ezt is megtudtam.

(***)

Mivel nem nagyon járok foci meccsekre és nem is nagyon szeretem a focit, ezért nem nagyon tudok mondani véleményt. Az tény és való, hogy Louis nagyon ügyesen játszik, de ennél többet akkor sem tudok mondani. Persze az ő csapatuk nyert, de ezt várni is lehetett. Összeismerkedtem mindenkivel, aki ott volt a meccsen és mindenkiről csak pozitív dolgokat tudok mondani. Eleanor a meccs közben egész végig ordibált és, amikor vége lett lefutott a pályára és Louis nyakába ugrott. Oké, hogy örül, de ez már nekem volt kellemetlen. 

A kocsiban ültünk visszafelé, amikor Harry feltett nekem egy kérdést.

- Nincs kedved este eljönni velünk bulizni?

- Hát de. Hol? - mosolyodtam el.

- Érted jövünk. - válaszolta Niall. - Jó lesz. - kezdett el táncolni az autóban.

- Niall nyugi! - szólt hátra hozzánk Abby.

Megérkeztünk a házamhoz és megbeszéltük, hogy pontosan tíz órakor itt lesznek  értem. Érdekes, hogy Eleanor nem jött be velem a házba, hanem velük együtt ment el, de nekem végül is mindegy.

Mivel még volt két teljes órám nem kellet gyorsan öltözködnöm, de azért siettem. Az utolsó simításokat végeztem magamon, amikor csöngettek. Hát akkor kezdődjön a party.

Chapter 4 ~ Can I help you?

*Cara Calder*

Az ajtóban egy elég magas fiú állt és amikor meglátott eléggé meglepődött. Fehér V nyakú pólót, fekete szűk csőfarmert és fehér Converse cipőt viselt. Arcáról le lehetett olvasni, hogy fogalma sem volt, hogy én fogok ajtót nyitni. Másodpercekig csak bámult, ami egy kissé már zavaróvá vállt.

- Segíthetek valamiben? - kérdeztem végül, mert már nem bírtam a szótlanságot. Zavarodottan szemembe nézett, majd megszólalt.

- Louis-t keresem. Itt van már? - tette fel kérdését rekedtes hangon.

- Öm nincs, vagy is én nem rég jöttem haza, de még nem találkoztam vele. - javítottam ki magamat.

- Én egy órája beszéltem vele telefonon és azt mondta jöjjek át ide, mert itt lesz. - sóhajtott és megnézte a telefonját. - Egyébként, Harry Styles vagyok. - villantotta, meg hófehér fogait és kezét felém nyújtotta, amit némi habozás után elfogadtam.

- Cara Calder. Akkor most bejössz és megvárod, vagy mi legyen?

- Ha nem baj, bent megvárom. - nézett rám kérlelve. Elálltam az ajtó elől, hogy beljebb tudjon jönni. Szépen gondosan levette cipőjét, majd szemével felmérte a nappalit. - Fogalmam sem volt, hogy rokona vagy Eleanor-nak. - mondta, miközben leült az étkező asztalhoz.

- Hát, addig jó amíg nem tudod. - nevettem fel kínosan és a konyha pultnak dőltem.

- Louis mondta, hogy nem valami jó a kapcsolatotok, pedig én Eleanor-t egy kedves lánynak ismertem meg. - nézegette ujjait és halkan dobolni kezdett az üveg asztalon.

- Mindenkinek több személyisége van. - vontam meg a vállamat. - Kérsz kévét, vagy esetleg valami mást? - tereltem a témát és elővettem az udvarias énemet.

- Egy kakaót elfogadok. - mondta rezzenéstelen arccal, de nekem akaratom ellenére is kicsúszott a számon egy halk kacaj. - Mit nevetsz? - kérdezte most már ő is nevetve.

- Kakaót? Komolyan? - mosolyogtam.

- Nem szeretem a kávét. - söpört ki arcából egy göndör hajtincset.

- Rendben. - odasétáltam a hűtőhöz, kivettem belőle tejet és tejszínhabot. A szekrényről levettem két bögrét és elkészítettem a kakaót. Tejszínhabbal a tetejére rárajzoltam egy mosolygós smiley-t és Harry elé toltam. Amint meglátta művemet elmosolyodott és megkóstolta.

- Köszönöm, finom. - leültem vele szemben az asztalhoz és én is belekortyoltam a gőzölgő poharamba. Különösen tetszett az íze ízlelő bimbóimnak. Beállt közöttünk a kínos csend, de éreztem magamon Harry pillantásait. Már vártam, hogy megszólaljon, de helyette a kilincs zörrenő hangjára kaptuk fejünket. Kinyílt az ajtó és Eleanor lépett be rajta Louis-val oldalán. El, rám nézett, majd vissza barátjára és Harry felé kezdett rohanni (?).

- Szia Harry! - ölelte meg ami kicsit meglepett. Sőt inkább nyakába ugrott. Tudtam, hogy miattam csinálta ezt.

- Szia. - adott egy-egy puszit arcára. Louis-nak csak intett egyet kezével, amit ő is viszonzott.

-  Jössz? - kérdezte tömören Louis és az ajtó felé biccentett fejével.

- Ja, csak megiszom. - mutatott a kezében lévő pohárra. - Tényleg, nem jöttök velünk? - mosolygott ránk, de úgy láttam inkább tőlem kérdezi. 

- Hova? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt hova mehetnénk ilyenkor.

- Ma lesz egy foci meccsem. Négykor kezdődik, de addig elmennénk hozzánk. - húzta mosolyra a száját Louis.

- Hát igazából...- kezdtem volna bele mondatomba, de Eleanor közbe vágott.

- Sajnos Cara-nak ma lesz egy fotózása, szóval nem tud menni. - nézett rám  egy bájos mosollyal. 

- Igen lesz, de az csak két órás. Simán el tudok menni. - jelentettem ki, mire Eleanor arcszíne a fehér árnyalatot vette át.

- Akkor, majd érted megyünk. - szólt közbe Louis is. - Meg érted is. - vigyorgott Louis barátnőjére,  - Hát, akkor mondjuk olyan három fele oda megyünk érted Cara. - mondta kedvesen.

- Rendben. - mosolyogtam.

- Akkor mi megyünk. - törte meg a csendet Harry felém lépkedve. Először nem értettem mit szeretne, de mi után adott egy puszit arcomra én is viszonoztam gesztusát. Louis-tól is elbúcsúztam, de ő még elég sok időt töltött el Eleanor-nál, pontosabban a szájában. Feszengve Harry-re néztem, aki csak mosolyogva vont vállat.

- Na haver, most már menjünk. - köhintett egyet, mire szétrebbentek. Még egy utolsót integettek és kiléptek London utcáira. 

- Nem jössz el! - mondta indulatos hangnemben Eleanor. Gúnyosan rá néztem és elindultam a lépcső felé.

- Már lebeszéltem velük. Nem tudok semmit tenni. - színleltem szomorúságot és éreztem, hogy elönti egész testét a düh. Lehunyta szemeit és egy mély lélegzet vétel után megszólalt.

- Cara! Oké gyere, de, ha bármelyikükkel jóban leszel komolyan tökre teszlek, mert utoljára mondom ők az én barátaim. - nézett rám fenyegetően.

- Ezt már mondtad. - forgattam meg szemeimet és felszaladtam a lépcsőmön. Előkerestem magamnak valami elfogadható ruhát amiben tudok menni a meccsre és elindultam a stúdióba. 

Chapter 3 ~ Take care!

 * Louis Tomlinson *

Annyira nem értem, hogy Eleanor miért ilyen ellenszenves a saját húgával. Jó, tudom nem vér szerinti, de nekem is van féltestvérem és én kedves vagyok vele, mert a családtagom. Egyébként is, Cara nagyon szép lány és amennyit beszéltem vele még kedves is. De mindegy én nem szólók bele a kettőjük kapcsolatába, de azért még is zavar egy kicsit. Legjobb lesz, ha nem is gondolkodok ezen. Inkább élvezem a pillanatot, hogy Eleanor itt ül az ölemben és csendben kémlelem ragyogó szemeit. Annyira örülök, hogy Harry bemutatott minket egymásnak. El sem tudom képzelni nélküle már az életemet.

- Louis, szerinted jó ötlet volt, hogy felvállaltuk a kapcsolatunkat? - kérdezte csilingelő hangján, miközben hajamat birizgálta ujjaival.

- Szerintem igen, már csak az a kérdés, hogy mit szólnak hozzá a rajongók. - sóhajtottam, mert köztudott, hogy pár directioner eléggé rosszul viseli, ha barátnőnk lesz.

- Nem érdekel mit gondolnak. Az a lényeg, hogy én boldog vagyok. - vigyorgott és egy puszit nyomott a számra. Úgy szeretem, amikor nevet, mert ilyenkor önmaga igazán és nem fél ezt kimutatni. Zsebembe rezegni kezdett telefonom. El-t arrébb emeltem magamról és kivettem zsebemből az idegesítő tárgyat, amit legtöbbször kidobnék az ablakon. Harry nevét pillantottam meg a kijelzőn, ezért ujjammal elhúztam a zöld csíkot.

- Mondjad cicám! - szóltam bele a telefonba.

- Louis hol vagy? Tíz percet kapsz, hogy ide told a segged! -  mondta dühös hangon, amit csak akkor szokott alkalmazni, ha nagyon ideges.

- Eleanor-nál vagyok. Nem lehet holnap? - kérdeztem nagy sóhajtások közepette. Hát, ha megszán.

- Nem! Lou, megígérted. - váltott át inkább dühösből kérlelő hangnembe és lerakta a telefont. Még egy ideig bámultam a telefonomat, majd El-hez fordultam.

- Mennem kell. Megígértem a fiúknak, hogy ma este velük leszek és elmegyünk valahova. - néztem rá szomorúan.

- Nem baj. Menj csak. Akkor majd holnap találkozunk! - felelte mosolyogva.

- Biztos nem baj? - kérdeztem és közelebb húztam magamhoz, hogy érezzem finom parfümje illatát. 

- Louis, ne hülyéskedj! Tudom, hogy ők a legjobb barátaid. Nem szabhatom meg, hogy mit csinálsz. Na gyere kikísérlek. - fogta meg kezemet és az ajtóhoz húzott.

- Na ennyire akarod, hogy menjek? - vádoltam meg nevetve, mert szinte kitolt a kapun, amit egy kicsit furcsálltam.

- Nem akarom, de hallottam Harry hangját és eléggé dühös lesz, ha nem érsz oda. - derekánál fogva magamhoz húztam és ajkamat övére tapasztottam. Így álltunk még egy pár percig, aztán elengedtem és a kocsimhoz sétáltam. Még egy utolsót intettem neki és elindultam. Hopsz már öt perce ott kéne lennem. Na mindegy csak tudnak várni. Leparkoltam a közös házunk előtt és félve léptem be az ajtón. Egyből Harry tekintetével találtam szembe magamat.

- Késtél. - mondta durcásan, amitől halk kuncogásra késztetett.

- Jajj Harold drágám. Nézd el nekem ezt a ballépésemet. - omlottam nyakába és simogatni kezdtem fürtjeit.

- Nem hatsz meg. - morogta.

- Dehogynem. - adtam cuppanós puszit arcára.

- Mi lenne, ha csak egy napra békén hagynátok egymást? - lépett mellénk Zayn, akinek elég kómás feje volt. A jelek szerint most kelt fel és ilyenkor elég morcos. Elengedtem Haz-t és lefeküdtem a kanapéra. 

- Na milyen volt az interjú? - kérdezte Liam.

- Hát bejelentettük, hogy együtt vagyunk, találkoztam Eleanor húgával és ennyi. - vontam vállat.

- El-nek van húga? - ráncolta szemöldökét Niall.

- Van, Cara Calder. Tudjátok az a modell. - vázoltam fel nekik a helyzetet, de ők csak furán néztek rám. - És mi még hogy, hogy nem láttuk? - kérdezte Zayn, aki idő közben mellém ült.

- Találkoztatok már vele. Ott volt tavaly a díj átadón, csak nem beszéltünk vele. És egyébként nincsenek jóban El-el. Valószínűleg ezért nem. Na de mit csináljunk? - ordítottam fel, amitől mindenki kicsit összerezzent.

- Ne, Louis most ne ordibálj! Szét megy a fejem. - panaszkodott Zayn.

- Nem megyünk valahova bulizni? - vetette fel az ötletet Harry.

- Nem. - szögezte le mindenki egyhangúan.

- Harry, neked kéne egy barátnő. - sóhajtott Liam.

- Itt vagyok neki én. - megfogtam Haz kezét és leültettem magam mellé a kanapéra. Vállán átvetettem jobb kezemet és közelebb ültem hozzá.

- Nem kell. Azokkal csak a baj van. - nézett maga elé.

- Mi lenne, ha elmennénk kajálni? - vetette fel az ötletet Niall, amibe mind az öten belementünk. Megvártuk Zayn-t, mire rendbe szedte magát és este fél 12- körül elindultunk a Nando's-ba. Niall vezetett, aminek nem örültünk annyira, mert közüllőnk ő vezet a legrosszabbul. Bent ettük meg, mert rajtunk kívül senki nem volt más a gyors étteremben, így nem zavartak minket. Amikor haza értünk, már semmit nem csináltunk csak mindenki ledőlt a saját ágyába.

* Cara Calder *

Reggel, amikor felkeltem Justin mosolygós arcával találtam szemben magam. Már nem ölelt magához, de még mindig éreztem leheletét a nyakamon. Felé fordultam és gyönyörű barna szemeit pásztáztam. Hirtelen megfogta a karomat és magához húzott és elkezdett csiklandozni, mert tudja, hogy nagyon csikis vagyok. Felkaptam a legközelebbi párnát magamhoz és hozzávágtam. Kikapta a kezemből és engem kezdett el püfölni. Egy nagy párnacsata vette kezdetét úgy reggel tíz órakor. Annyira nevettem, hogy nem kaptam levegőt is leálltunk.

- Te még mindig nem vagy normális! - fuldokoltam és mellkasommal ráfeküdtem.

- Te meg még mindig nehéz vagy. - jelentette ki és ledobott magáról. - Igyekezz, mert két órán belül a reptéren kell lennem, de mivel ilyen kedves vagyok a volt csajommal haza viszlek. - feltápászkodtam az ágyról és összeszedtem a tegnapi ruháimat, amit tegnap viseltem, mivel mást nem hoztam. Beszaladtam és felöltöztem. Hajamat kibontva hagytam és egy kis sminket tettem fel. Justin is elkészült és elindultunk kifelé a hotelből. Beültünk a kocsijába és hazafelé száguldottunk. Amikor megállt a házunk előtt, leállította a motort és kiszállt. Én is követtem példáját.

- Vigyázz magadra nagyon, majd ha lesz egy kis szabadidőm meglátogatlak! - húzott magához és megölelt. Jó szorosan.

- Köszönöm, hogy haza hoztál. Te is vigyázz. Én várni foglak! - adtam puszit arcára és még egyszer megöleltük egymást. Két puszival elköszöntünk egymástól és beszállt kocsijába. Elhajtott, én meg bementem a házba. Senki nem volt itthon, ezért gyorsan felmentem a szobámba és felöltöztem. Éppen egy a nadrágomat akartam felvenni, amikor valaki csöngetett. Felkaptam a legközelebbi cicanadrágomat és magamra aggattam. Lefutottam a lépcsőn és ajtót nyitottam. Az ajtóban egy számomra alig ismert személy állt.

Chapter 2 ~ The meeting

Louis Tomlinson-ról és Eleanor-ról szólt a cikk. Hallottam már Louis-ról meg már találkoztam vele és a banda társaival, de beszélni még nem nagyon beszéltem velük. Azt állították, hogy együtt vannak és még képeket is készítettek róluk. Gondolom azt akarják bejelenteni, hogy együtt vannak. Szép húzás Eleanor. Lecsuktam a laptopom tetejét és ebédeltem valamit, utána meg leültem tv-t nézni. Valami vígjáték ment, amit meg is néztem. Kifejezetten tetszett. Zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Kate hívott. Elmondta, hogy fél hétkor küld értem egy kocsit, ami elvisz az interjú helyszínére. Kedves nővéremet nem méltattam felhívni, csak szólt neki valaki. Különösebben nem is érdekelt. Ránéztem a telefonom órájára és már fél hat volt. Gondoltam ideje készülődnöm. Kis sminket feltettem, mivel a műsor előtt még úgy is megcsinálják és egy hozzá illő ruhát is felvettem. Pár perc múlva csöngettek. Lefutottam az emeletről és ajtót nyitottam.

- Mrs. Calder, indulhatunk? - kérdezte egy öltönyös férfi, aki a sofőr lehetett.

- Persze, csak egy percet kérek. - felszenvedtem a kedvenc magassarkúmat, és vállamra tettem táskámat. Bezártam az ajtót és a limuzin elé mentem.  A férfi kinyitotta előttem a kocsi ajtaját és beszálltam. Nem mehettünk sokat 20 perc múlva már meg is állt az autó. Kiszálltam és egyből megrohamoztak a fotósok. Az épületből kijött egy magas férfi, aki gyanítom egy testőr volt és ő segített leküzdeni a fotósokat. Bementünk az épületbe és eligazított, hogy hova kell mennem. A sminkesek, mint mindig egy kiló festéket rámkentek, amit annyira nem szeretek. Bejött egy férfi a szobába és kérte, hogy menjek vele. Szerencsétlenségemre élő lesz az adás én meg egyre jobban izgultam. Soha nem kedveltem ezeket a tv showkat. A férfi megállított egy ajtó előtt és azt mondta, majd szól, ha be kell mennem. 

- Mehetsz! - mondta pár másodperc múlva. Nagy levegőt vettem és beléptem. Minden kamera és néző rám szegezte tekintetét. Leültem fotelra, ami nekem volt kijelölve.

- Szia, Cara! Köszöntelek itt a Monday Night-ban. - mondta kedvesen a műsorvezető. - Én személy szerint Shara Jons vagyok és ma téged foglak kérdezgetni különféle kérdésekkel. Mint már megszokhattuk ma is gyönyörűen festesz, na de vágjunk is bele! Azt hallottuk a sajtótól, hogy elfogod hagyni pár hónapra az országot, igaz ez? - szegezte nekem a kérdést.

- Köszönöm szépen.- hálálkodtam. - Nem, ez egyáltalán nem igaz. Nem megyek el Angliából. Most itt várnak rám fotózások. 

- Nos ezt örömmel hallom. És mikor lesz  legközelebb fotózás?

- Ha minden igaz jövő héten gőz erővel fogunk forgatni egy reklám filmhez és ebhez kellenek a képek.

- Már nagyon várjuk. Nem rég ért véget egy kapcsolatod Justin Bieber-el. Hogy viselitek, hogy már nem vagytok együtt?

- Meglepően jól. Rájöttünk, hogy sokkal jobban meg vagyunk barátként, mint egy párként. Tudom, hogy bármikor számíthatok segítségére és ez fordítva is így van.- mosolyogtam.

- Utolsó kérdésem következik. Mit szólsz a nővéred kapcsolatához?

- Nagyon örülök neki. - préseltem ki magamból ezt az egy mondatot.

- Akkor jöjjön Eleanor Calder és a One Direction énekese Louis Tomlinson. - és be is jöttek kézenfogva. Én Eleanor-ra néztem aki gúnyosan mosolygott rám. Végignéztem Louis-on és eléggé helyes volt. Nem mondom, hogy az én esetem, de Eleanor-hoz illet. Leültek egy kanapéra és most tőlük kérdezett Shara.

- Akkor igaz a hír, hogy együtt vagytok? - kérdezte.

- Igen. - nézett Louis Eleanor-ra és megfogta kezét. - Már lassan egy hete.

- Gratulálunk nektek. - mosolygott Shara. Még körülbelül fél órát faggatták őket, de én már nagyon untam. Néha kaptam és is pár kérdést, de az eléggé sablonos volt. - Na hát ennyi volt mára. Remélem velünk tartotok a következő héten is. Viszont látásra! - nézett Shara a kamerába és végre vége volt ennek az egésznek. Mindenki felállt a helyéről és megmozgatta elgémberedett végtagjait. Elindultam a kijárat felé, de egy alak megállított.

- Még nem is mutatkoztam be, Louis Tomlinson vagyok! - hátrafordultam és vigyorgó képével találtam szembe magamat.

- Tudom már hallottam egy párszor a mai nap folyamán. - erőltettem mosolyt magamra. - Cara Calder. - nyújtottam kezemet kézfogásra, de valaki kettőnk közé állt.

- Na megvolt a bemutatkozás is. Gyere Loui mennyünk. - húzta el tőlem, de még láttam, hogy Louis hátra fordul és egy " Sajnálom"- ot tátog. Elindultam én is haza felé, de most nem autóval, hanem gyalog. Épp fordultam be az egyik utcán, amikor valaki belém jött.

- Bocsánat nem vettelek észre a sötétben. - mondta az idegen alak, de hangja ismerősen csengett.

- Justin? - néztem rá kérdő pillantással.

- Cara! - esett le neki is és megölelt.

- Hát te? Itt Londonban? - kérdeztem, mert ugye Justin Los Angeles-ben lakik.

- Most igen, pár napig itt leszek, mert itt fogatjuk az új klippemet. - mosolygott. Úgy el tud varázsolni még mindig mosolyával. Igaz, hogy már nem vagyunk együtt, de akkor is. - Nem jössz el hozzám? Vagy is most hotelben lakom, de itt van és már csak 2 napot maradunk körülbelül és már rég láttalak. - pár másodpercig gondolkoztam aztán válaszoltam.

- De szívesen. - nevettem. Elindultunk ketten és csak beszélgettünk, mint két jó barát. Beértünk a hotelba és felvezetett a szobájába. Luxus szállása volt, mondjuk Justin-tól ezt várni lehetett. Úgy viselkedtünk, mint mikor még nem jártunk csak legjobb barátok voltunk. Sokat beszéltem én is magamról amióta szakítottunk meg ő is. Ránéztem az órámra és már éjfél múlt.

- Justin indulnom kéne haza. - néztem rá.

- Ilyenkor? Tudod mikor. Itt maradsz és itt alszol. - parancsolta, amitől nevetnem kellett.

- De nincs is ruhám meg semmi. - tiltakoztam.

- Adok. - nézett rám győztes vigyorral.

- Oké. - adtam meg magam. - Akkor adj ruhát és elmegyek fürdeni. - szekrényéből kivett egy hosszú pólót és egy melegítő nadrágot. - Elég lett volna a póló is, de köszönöm. - adtam puszit arcára és bementem fürdeni, hamar készen lettem, pedig még hajat is mostam. Úgy döntöttem, hogy a nadrágot nem veszem fel, mivel a póló 5 számmal nagyobb volt rám. Kimentem és Justin mosolygós arcával találtam szembe magamat és ő is bement. Leültem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t. Justin érkezésére kikapcsoltam. Csak egy póló és egy bokszer volt rajta.

- Na akkor én alszom a kanapén te meg az ágyban úgy jó? - kérdezte, mire fura fejet vágtam.

- Justin! - léptem hozzá közelebb. - Ne, hogy a kanapén merj aludni. Különben is már elég sokszor aludtunk együtt és most mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy csak barátok vagyunk.

- Oké. - húzott magához és megölelt. Bemásztunk az ágyba és még beszélgettünk. Egyre álmosabb lettem.

- Jó éjt Justin. - mondtam és szemébe néztem.

- Jó éjt. - mondta és mellkasára vont mint régen.

Chapter 1 ~ Job is my life

Szokásomhoz híven 10:00 órakor ébredtem fel. Beléptem a fürdőszobámba és levetettem ruháimat. A forró víz hihetetlenül jól esett bőrömnek. Amikor készen lettem kiválasztottam a mai napra szánt ruhámat és kisminkeltem magam. A sztár világban a smink a legfontosabb kellék. Ha nincs rajtad vagy ha elkenődik már te vagy a fő címlap-sztori egy újságban. Igazából már megszoktam. Lassan lebattyogtam a lépcsőn, ahol anyát találtam a nappaliban. Hiába vagyok már 18 éves egyszerűen anya reggelije nélkül nem tudnék élni. Hála képen csak oda mentem hozzá és megöleltem. 

- Cara el kell utaznom egy hétre. - mondta szomorúan.

- Munka? - kérdeztem, pedig tudtam rá a választ. Ő csak keserűen bólintott egyet majd nagyot sóhajtott.

- Nővéredről tudsz valamit? - kérdezte.

- Nem, nem találkoztam vele. - igazából anya teljesen tisztában van vele, hogy Eleanor utál engem, de mindig látom a szemében a szomorúságot, amikor ordibálunk egymással. Tudom, hogy a lelke mélyén nagyon fáj neki, hogy a mi kapcsolatunk így alakult, de én ebbe már beletörődtem.

- Na nekem indulnom kell! - felvettem a táskámat és egy puszit nyomtam anya arcára. Elég hűvös volt a levegő itt Londonban. Igazából nem is szeretek itt élni. Már elterveztem, hogy veszek egy házat Los Angelesben, de anyát valamiért nem tudom egyedül hagyni. Hiszen nagyon szeretem őt. Már majd nem beértem a fotózás helyszínére, amikor fotósok rohamoztak meg. Hasonló kérdésekkel bombáztak:

" Cara, igaz, hogy jövő héten már nem Londonban fogsz tartózkodni? "

" Cara, mikor várhatóak fejlemények a fotózással kapcsolatban? "

" Cara, igaz, hogy új menedzsered lesz? "

" Cara, még mindig a szingli életedet éled? "

És még sok más hasonló kérdés. Igazából egyikkel sem foglalkoztam, próbáltam áttörni közöttük. Végre elértem az ajtót és beléptem rajta. Ruhámat megigazítottam, mert valamelyik paparazzi neki paszírozott a falnak és így összegyűrődött. Elindultam a hosszú folyóson, mint minden egyes nap. Már innen hallottam Kate, vagy is menedzserem hangját. Ő olyan mint, ha a második anyám lenne, mert mindenben támogat és mindent elintéz nekem. Elértem a termet, ahol lesz a mai fotózás és már a szoba előtt összefutottam Kate-el. 

- Na Cara végre itt vagy! Láttam az ablakból a fotósokat. Most már igazán leállhatnának. Szerintem kéne egy interjút adnod, hogy ne találgassanak többet! - javasolta. Ebben van valami. Akkor tényleg békén hagynának. Egy időre..

- Oké. El tudod mondjuk intézni holnapra vagy még erre a hétre?

- Megpróbálom. De most már menj készülődni, mert mindjárt itt Jack a fotós. - igazította meg rövid barna haját és már magamra is hagyott. Beléptem a smink szobába, ahol számomra egy nagyon idegesítő sminkes várt rám. Mindig mondtam Kate-nak, hogy rúgja ki, de mindig visszakönyörögte magát. Egyszerűen irritál a természete. Még a nevét sem tudom. Szótlanul tűrtem, hogy munkálkodjon velem, aztán végre abba hagyta.

- Most ha megkérhetlek ne kend el! - mondta sajátos stílusában, mire egy erőltetett mosolyt csaltam arcomra. A stylist már egy sokkal aranyosabb és kedves lány. Mindig olyan ruhákba öltöztet amikről tudja, hogy az én ízlésemnek is megfelel. Most is ezt tette.

- Cara megérkezett Jake! - ordított be a szobába Kate. Elfoglaltam a helyemet a vászon előtt és már kaptam is az utasításokat, hogy, hogy álljak. Több mint ezer képet csináltunk és a végén meg is nézhettem őket. Mint számomra kiderült, hogy a képek egy divat magazinnak kellettek, amit persze Kate intézett el.

- Holnapra intéztem el az interjút az jó neked? - kérdezte Kate.

-Persze. - mosolyogtam rá, de láttam az arcán, hogy még szeretne valamit mondani. - Igen? - kérdeztem.

- Igazából nem csak téged hívtak. - mondta zavartam, mire én fura fejjel néztem rá. - A nővérednek is ott kéne lennie. - mondta halkan. Igen ő tudja, hogy utál és ő sem szívleli.

- És nekem kéne megkérnem? 

- Hát, ha neked nem sikerül, majd felhívja a tv műsor.

- Oké. Akkor megpróbálom. Holnap este találkozunk. - mosolyogtam és kiléptem az utcára, ahol szerencsétlenségemre szakadt az eső. Gyorsan fogtam egy taxit amivel haza mentem. Otthon Eleanort találtam, aki éppen valami újságot olvasott. Érkezésemre felkapta a fejét.

- Nem szólnék hozzád, de anya hol van? - kérdezte enyhe érdeklődéssel hangjában. Ki kellett használnom a helyzetet, így zsarolni kezdtem.

- El mondom, ha valamit megteszel nekem.

- Tudod, mit? Majd kiderítem magam. - felelte egyszerűen és már az ajtó kilincsre tette a kezét, de visszarántottam magamhoz.

- Holnap el kell jönnöd egy interjúra!

- Veled?! Tudod mikor. - nézett lesajnálóan rám.

- Eleanor kérlek! Ez most nem rólam szól! Rád ugyan úgy kíváncsiak a rajongóid! Cserébe én is meg teszek neked valamit. - adtam fel.

- Elmegyek, de nem egyedül és még álmodban se hidd, hogy miattad teszem. - épp meg akartam szólalni amikor kilépett az ajtón. Hogy érti, hogy nem egyedül jön? Még is kivel jönne? Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem a mai cikkeket magamról. Tudom, hülye szokásom, de engem érdekel más emberek véleménye rólam.

- Hazugság, hazugság, hazugság. - gondoltam magamban. Csak görgettem lejjebb, amikor megpillantottam egy cikket Eleanor-ról. Már tudtam kivel jön holnap.

Prológus

Sziasztok!! Elég sokat gondolkodtam ezen a blogomon, de remélem elnyeri tetszéseteket.:)) Most ezt a blogot megpróbálom a történet végéig vinni, de nem ígérhetek semmit. A részeket megpróbálom minél előbb hozni. Remélem tetszeni fog a prológus. Jó olvasást:)

Nem könnyű úgy felnőni, hogy az egyik családtagod nem a mindennapi életet éli. Így én sem azt élem. Nagyon sok minden megváltozott. Nem mondom, hogy rossz, mert nem az, de néha én szeretnék elszakadni ettől az "élettől". Sajnos elég sok mindent kell az emberek elöl elhallgatom, de ez ezzel jár. Bele kell törődnöm akár mennyire nehéz is, csak így érhetek el valamit. Hogy meddig tudom magamban tartani az érzéseimet? Az majd kiderül.. Eleanor Calder a fél testvérem. Amikor még El kicsi volt szüleink elváltak, majd születtem én anyám részéről. Az új férje akit apámnak nevezek, nagyon kedves ember volt, de ő is hamar elhagyott minket. Soha nem fogom neki megbocsájtani. Mikor elment, Eleanor modellkedni kezdett. Ő volt Anglia leghíresebb és legszebb lánya. Aztán egy véletlen sportolás közben szerzett sérülés miatt abba kellett hagynia egy időre a munkáját. Anya azt az ötletet vetette fel, hogy én is sajátítsam el a modellkedés fortélyait. Először erről hallani sem akartam, de végül adtam magamnak egy esélyt. Eleanor is támogatott. Amikor már kezdett meggyógyulni a lába kiderült, hogy rosszul forrt össze a csontja ezért még pár hónapot gipszben kellett töltenie. Közben én egyre jobban megszerettem a modellkedést és egyre nagyobb sikereket értem el. Egyre több országot bejártam hírnevemmel és mindenki rólam beszélt. Eleanornak egyre csökkent a hírneve nekem viszont nőtt. Egyre ellenszenvesebb lett velem. A düh és a féltékenység csak úgy áradt belőle. Elkezdett utálni engem a testvérét. Eltervezte, hogy mivel én tönkre tettem az életét, ő is tönkre fogja tenni az enyémet. Innentől kezdve kezdődik a történetem.